Néhány éve láttam egy interjút egy huszonéves roma sráccal. Szegény gyerek nagyon ki volt kelve magából, hogy őrajta senki sem segít, pedig micsoda körülmények között él, és hogy képzeli ezt az állam. Hát a goromba, követelőző, "nekem jár" stílusa meghozta a maga gyümölcsét. Az interjú vírus videóvá vált, a dőltek a gúnyolódó, lenéző kommentek. Szomorú volt látni, hogy a fiú nem képes kilépni abból a gondolkodásmódból, hogy másnak kell őrajta segítenie. Pedig, amíg a gondolkodásmódján nem változtat, a körülményei sem fognak változni.

Olvastam sok vállalkozásos irodalmat, felvillanyozott a lehetőség, hogy nem kell örökre valaki mást kiszolgálnom, más cégét építenem. Sokat tanultam, megváltozott a gondolkodásom. Viszont ebből még nem lett hirtelen tele a zsebem, nem lettek cégek a nevemre írva, összességében még nem értem el semmit. Türelmetlen vagyok? Lehet. De íme az alapképlet: a gondolkodási mintáink alapján dől el, hogy milyen döntéseket hozunk a hétköznapokban. A döntéseink alapján cselekszünk, szólunk. És a szavaink, cselekedeteink azok amik leginkább formálják a körülményeinket. Itt nem kell feltétlen hatalmas döntésekre, és világmegváltó tettekre gondolni. Épp ellenkezőleg. Az apró, de gyakran előkerülő döntések a legfontosabbak. Mint pl. van 1 szabad órám ma délután. Mit csináljak? Tévét nézzek, vagy egy szakkönyvet olvassak? A kisfiam bemászik az ölembe. Félretegyem a dolgomat 2 percre és belenézzek a szemébe, feltegyek neki egy kedves kérdést, vagy küldjem el játszani és folytassam a dolgom? Az apró, de gyakori hétköznapi kérdésekben hozott döntéseink befolyásolják a körülményeinket leginkább. Tehát a befolyási lánc összefoglalva így néz ki:

Gondolkodás mód => Hétköznapi apró döntések => Gyakori cselekedetek => Körülmények

Ha változtatni akarok a körülményeimen, ahogy az a szerencsétlen srác is szerette volna, akkor a cselekedeteimen kell változtatni. Viszont a cselekedeteim csak akkor változnak, ha ugyanazon szituációkban másképp döntök. Az pedig, hogy egy szituációban mit tartok az üdvözítőnek, a gondolkodásmódomon múlik. Itt vagyok én most. A gondolkodásmód megváltozott, sok döntést már másképp hozok meg, mint korábban. De a gyümölcs még odébb van. A vetés és az aratás között bizonyos időnek el kell telnie. Ez minden parasztgyerek tudja. Nekem is kéne.