Reál beállítottságú mérnök gyerek vagyok. Tudod, azon kockafejűek közül való, akik szerint a 256 az egy szép kerek szám*. Amíg csak iskolába jártam, utáltam az irodalom órákat. Azon belül is ha valamit igazán gyűlöltem, az a verselemzés volt, hiszen az “nem jó semmire”. Azt hiszem, kénytelen vagyok most kimondani: mea culpa. Mitől jó az egyik mű, mitől rossz a másik? Nyilván ha az üzenet rossz, azon nem lehet segíteni. Természetesen ennek a blognak az üzenete kiváló, ezzel nem lehet gond :)). De ha csak az üzenet jó, az még kevés. Kellenek az irodalmi eszközök, amik egy írást színessé tesznek.

Egyes szám első személy: A Cseremalac könyvet nem egyedül készítettem. Mint minden nagyobbszabású feladathoz, ehhez is többen kellettünk. Itt van pl. Gidácska a feleségem. Ő csinálta a rajzokat. Vagy régi barátom Gábor, aki a nyomtatási költségeket állta, és ő intézi a forgalmazást is. Mégis itt a blogon végig egyes szám első személyben beszélek. Ez egy nagyon tudatos választás, és koránt sem azért van, mert a könyv csak az én munkám lenne. Ha egyes szám első személyben írok, és megszólítalak az sokkal személyesebb neked.

Érzések, élmények: Ugyanezt a célt szolgálják a személyes élmények, érzések leírásai. Azzal, hogy elmeséltem magamról, hogy kockafejű vagyok, könnyebben válok szerethetővé, vagy utálhatóvá. Nyilván, ha tetszenek az itteni írások, az sokkal jobb, de ha utálsz, az se feltétlenül káros. A blog illetve a brand építés sikere szempontjából az a fontos, hogy érzéseket, élményeket generáljon. Egyetlen rossz dolog van: a közöny, azaz ha nem érdekellek téged semennyire. 

Kép: Kell egy jó kép. Mindig. Ebben nincs pardon. A jó kép behozza forgalmat, megragadja figyelmet, amit azután a szöveg vagy megtart vagy nem.

Ezek csak apró trükkök amik önmagukban nem sokat érnek. De a sok apró trükk együtt vonzóbbá teszi a művet. Ezeket a trükköket pedig az irodalmi művek elemzéséből lehet kinyerni. Vagy valaki mástól eltanulni.

*Ha esetleg nem volnál elég kocka a vicchez, akkor itt a magyarázat: 256 a 2-es számrendszerben leírva “10000000”, 16-os számrendszerben leírva pedig ”100” ami valóban szép kerek szám. 

Írtunk egy mesekönyvet és most el kéne adni. Most itt állunk. De ez nem egészen így indult. A könyv gondolata nagyjából a pénzügyi felhomályosodási folyamatom kezdetére taksálható. Nem pénzügyi befektetési céllal indult, hanem pont úgy, mint szerintem minden átlagos mesekönyv: Volt egy kisgyerekes apuka vagy anyuka - jelen pillanatban én - akit a gyermekei unszoltak, hogy meséljen nekik. És meséltem. Az a gyakorlat alakult ki nálunk, hogy amikor nyaralni mentünk fejből meséltem improvizált ökörségeket. Imádják a kölkök ezeket a sztorikat, még a 14 éves lányom is izgatottan várja őket esténként. Aztán egyik nap, Gidácska, az én gyönyörű feleségem (teljes nevén Őz G. Ida) bölcs dolgot javasolt: "Ha már megvetted ezt az okos telefont, miért nem veszed fel a meséket. Én begépelném, illusztrálnám és kiadhatnánk." Egyébként Gidácskának ez volt a történelem során az első (és utolsó) pozitív megjegyzése a telefonomra. Mi férfiak szeretjük a telefonokat, de el kell ismernem, hogy jogosak a fenntartásai. Az okos telefonokat ugyanúgy kéne forgalmazni, mint a cigarettát: Halálfejes képekkel és vastag betűs figyelmeztető felirattal. 

Na de eltértem. Szóval a meséket felvettem, átválogattam, a jobbakat részleteiben kidolgoztam, Gidácska pedig megcsinálta hozzá ezeket az eszméletlen cuki rajzokat. Kerítettünk egy tökös tőkés társat, aki vállalta a pénzügyi kockázatot, lefutottuk a még szükséges köröket (lektorálás, tördelés stb.), és nyomdába majd a boltokba küldtük.
De, hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak: miért pont mesekönyv, mint befektetés? Kezdéskor nem befektetésként gondoltunk rá, de később már igen. A mesekönyv (feltételezve, hogy jó a könyv) megfelel az ideális befektetés feltételeinek:

• Nem avul el: A könyv pont annyira szórakoztató ma egy kisgyereknek, mint 20 vagy 50 év múlva
• A maximális hasznot nem korlátozza az idő: A könyv elkészítéséhez egyszer kell sok időt belefektetni. Ha befut, akkor onnantól fogva a bejövő haszon már nem függ a befektetett időtől, azaz passzív jövedelemmé válik. (Vesd össze pl. egy ügyvéd munkájával: ahány ügyfelet kiszolgál, annyi pénzt keres. Ha leáll a munkával, nem keres több pénzt. Viszont ha befut a könyv, további munka nélkül termeli a pénzt.)
• Ugyan intellektuális termék, de mégsem lopható: Az intellektuális termékeknek (szerződés minta, film, dal, szoftver, szakkönyvek…) van egy nagyon kellemes tulajdonságuk: 1x dolgozunk vele, és utána soxor adjuk el. Remek. Viszont hátrányuk, hogy többségében könnyen lophatóak, illegálisan másolhatóak. A mesekönyvnél ugyanez az előny megvan, de a lophatósági hátrány nem domináns. Egy mesekönyvnek a gyerek akkor örül a legjobban, ha a kinyomtatott példány ott van a kezében. A mesekönyvek torrent-rezisztensek.
• Nincs fenntartási költség: 2000 példányt nyomtattuk, ami a mai magyar piacon alapvetően elég bátor próbálkozás. De ez összesen egy raklapnyi könyv, nem egy kezelhetetlen mennyiség. Ennek a tárolását meg tudjuk oldani ingyen akár éveken keresztül is. Vákuum fóliázott nylon csomagolásban bármeddig eláll. Ez nagyban csökkenti a kockázatokat, bőven hagyva időt arra, hogy a könyv befusson.
• Alacsony befektetési költség: miután mindent magunk intéztünk, így a lektoráláson és nyomdaköltségen kívül csak a mi idő és energia ráfordításunk volt a kockázat.
• Lehetőség a növekedésre: Ha a könyv befut, írhatunk újabbakat. Vannak még feldolgozatlan hangfelvételek bőven.

Egyetlen komoly negatív probléma van a mesekönyvvel. Csak menj be egy könyvesboltba és azonnal észreveszed: iszonyatosan erős a verseny a szegmensben. Viszont ha egyszer sikerül betörni az ismertségbe, a profit is magas lesz. 

Néhány éve láttam egy interjút egy huszonéves roma sráccal. Szegény gyerek nagyon ki volt kelve magából, hogy őrajta senki sem segít, pedig micsoda körülmények között él, és hogy képzeli ezt az állam. Hát a goromba, követelőző, "nekem jár" stílusa meghozta a maga gyümölcsét. Az interjú vírus videóvá vált, a dőltek a gúnyolódó, lenéző kommentek. Szomorú volt látni, hogy a fiú nem képes kilépni abból a gondolkodásmódból, hogy másnak kell őrajta segítenie. Pedig, amíg a gondolkodásmódján nem változtat, a körülményei sem fognak változni.

Olvastam sok vállalkozásos irodalmat, felvillanyozott a lehetőség, hogy nem kell örökre valaki mást kiszolgálnom, más cégét építenem. Sokat tanultam, megváltozott a gondolkodásom. Viszont ebből még nem lett hirtelen tele a zsebem, nem lettek cégek a nevemre írva, összességében még nem értem el semmit. Türelmetlen vagyok? Lehet. De íme az alapképlet: a gondolkodási mintáink alapján dől el, hogy milyen döntéseket hozunk a hétköznapokban. A döntéseink alapján cselekszünk, szólunk. És a szavaink, cselekedeteink azok amik leginkább formálják a körülményeinket. Itt nem kell feltétlen hatalmas döntésekre, és világmegváltó tettekre gondolni. Épp ellenkezőleg. Az apró, de gyakran előkerülő döntések a legfontosabbak. Mint pl. van 1 szabad órám ma délután. Mit csináljak? Tévét nézzek, vagy egy szakkönyvet olvassak? A kisfiam bemászik az ölembe. Félretegyem a dolgomat 2 percre és belenézzek a szemébe, feltegyek neki egy kedves kérdést, vagy küldjem el játszani és folytassam a dolgom? Az apró, de gyakori hétköznapi kérdésekben hozott döntéseink befolyásolják a körülményeinket leginkább. Tehát a befolyási lánc összefoglalva így néz ki:

Gondolkodás mód => Hétköznapi apró döntések => Gyakori cselekedetek => Körülmények

Ha változtatni akarok a körülményeimen, ahogy az a szerencsétlen srác is szerette volna, akkor a cselekedeteimen kell változtatni. Viszont a cselekedeteim csak akkor változnak, ha ugyanazon szituációkban másképp döntök. Az pedig, hogy egy szituációban mit tartok az üdvözítőnek, a gondolkodásmódomon múlik. Itt vagyok én most. A gondolkodásmód megváltozott, sok döntést már másképp hozok meg, mint korábban. De a gyümölcs még odébb van. A vetés és az aratás között bizonyos időnek el kell telnie. Ez minden parasztgyerek tudja. Nekem is kéne.

Talán 3 éve kezdődött. Egy barátom kezembe nyomott egy sorsfordító könyvet: Robert Kiyosaki: Gazdag papa, szegény papa. Új perspektívákat nyitott az életemben a belőle jövő felismerés: Nem csak néhány "kiválasztott" privilégiuma, hogy saját vállalkozása, cége legyen, hanem a gazdasági, vállalkozási ismeretek is csak egy szakma a sok közül, Egy MEGTANULHATÓ szakma. Méghozzá egy viszonylag könnyen megtanulható. Nem kell hozzá sokéves főiskola, nem kell hozzá hivatalos papír, se más nehezen, drágán hozzáférhető dolog. Természetesen tanulni kell, sőt, a tanulás a leglényegesebb része a dolognak, de mindez interneten, és könyvek formájában viszonylag könnyen megoldható. Egyetlen lényeges kérdés van: hajlandó vagyok-e kifizetni az árat? A tanulás árát, a ráfordított időt, a büszkeségem lenyelését, azon tény beismerését, hogy az életem korábbi részében jópár pénzügyi döntésem bölcstelen volt. Én úgy döntöttem, hogy igen.

Falni kezdtem a könyveket. Rengeteg jó könyv elérhető a neten. És ami a legjobb: rájöttem, hogy a Biblia is rengeteget beszél a pénzről. Isten pedig jobban ért a pénzügyekhez mint bárki más, és szívesen tanít bárkit aki hajlandó Őt meghallgatni. Istennek fontos, hogy az Ő gyermekei pénzügyileg is képzettek legyenek.